Nem, nem gyógyítom a rákot, hanem megelőzöm azt.

(Lentebb leírom a részletes harcomat a rákommal, olvass tovább.)

Versenyt futok az idővel érted, értem. Megelőzöm: időt adok neked, magamnak. Időt adok az életre, ha akarod és Isten akarja, akkor segítek elvezetni a megoldáshoz.

Nézzük a személyes történetem:

Dióhéjban: 3 évet küzdöttem a rákkal és most életben vagyok. A leleteim évek óta negatívak. Bennem van az onkogén. Mondhatjuk a rákgén a testemben van, így egy életen át harcolok azzal, hogy ne újuljon ki.

Hogy elmondjam a részletes történetem tudnod kell rólam a történetemről, hogy nem túl bizalomgerjesztő első látásra, de aztán látni fogd azt is, hogy megtörténik a csoda. Mert mindannyian a csodákra várunk.

Tehát az első amire nem is számítottam, hogy rákom lesz valaha. 32 évesen az ember nem ilyen életre vágyik. Megvoltak a magam vágyai, férj, 3 gyerek, csodás családi élet. Leginkább ez volt a tervben. De Isten másképp gondolta.

Invasiv ductalis carcinoma, tripla negatív – ez volt a leletem. 1-es stádiumban. Az alkalmazott és egyben orvosok által javasolt kezelés: 6 TEC kemoterápia, quadrát mellműtét, és 34 sugárkezelés.

Aki benne van, tudja mit jelent ez. Jó, hír volt ugyan, hogy 1-es stádiumban megtalálták, habár már 2 cm-es volt a daganat.

Aztán jött a pokoljárás. Minden, ami a kezelésekkel jár, fájdalom, hányás, infúziók, vért is adtak, meg időnként só- és folyadékpótló infúziót. Aztán kaptam tápszert, hogy felépüljek, mert annyira lesoványodtam.

És mire januárból ősz lett, vége lett a kezeléseknek, és túléltem.

A probléma ott volt, hogy addigra újra kezdődtek a kezdeti tüneteim. És mit ad Isten, egy PET CT kiderítette, hogy kétgócú májáttétem van. Gyakorlatilag 3 hónap pihenő után kezdtem elölről az egészet. Vagy folytattam?

Máj műtét után

Máj műtét után

Újabb kemo. Másféle. Avastin, Paclitaxel, Carboplatoina. Májműtét. 7 órás. Ez kiderítette, hogy az egyik daganat eltűnt a májról, viszont van a máj alatti nyirokcsomóban. De eltávolították szépen. Isten vezette az orvos kezét, hogy megtalálta – mindig ezt gondoltam. Aztán folytatódott a kemo.

Végül, vége lett úgy tűnt, és én nagyon elszánt voltam, hogy ezt a betegséget leküzdöm. Akkor még nem is tudtam, hogy pozitív a génem is.

Jött fél év csoda. Tünetmentesség. Majd 6 hónap múlva ismét visszatapsoltak. Májáttét. Megint.

“Minden okkal történik az életedben, nincs véletlen.” – Brian Tracy

Ez volt a 3. évben. Ekkor már nem sokan veregették a vállam, hogy kijövök belőle. De Máj műtétműthető volt, ezért megműtötték.

Látható a történetemből, hogy minden kezelést felvettem (és még mennyi mindent megettem-ittam mellette) és mégis kiújult újra meg újra.

Próbáltam lelki oldalról megközelíteni. Voltam pszichológusnál. Voltam szellemgyógyásznál. Megkeresztelkedtem, gondoltam, ha már meghalok, hátha kapok egy-két piros pontot Istentől ezért.

Az egész 3 év nehéz volt, nekem is, a családomnak is. De azért volt egy pont, amit nem felejtek el soha.

Port-katéterA pont, amikor meghalt a régi énem. Az a pillanat, amikor azt mondtam, inkább haljak meg most, nem veszek fel több kezelést, nem szenvedek tovább! Az én életem csak a fájdalomról szól! Ekkor gondoltam, hogy öngyilkos leszek. De mégsem tettem. Mert ott dübörgött a szívemben a szeretet. A gyermekem és a férjem iránt, a szeretteim iránt. Végül azt mondtam, értük vállalom a további szenvedést. Nem azért mert azt hittem meggyógyulok, hanem mert azt gondoltam, nekik könnyebb lesz elengedni, ha betegségben halok meg és nem hirtelen egyik napról a másikra.

Így aztán folytattam az orvosi kezeléseket, de többé nem voltam már a régi. Ott haltam meg, abban pillanatban. Ott hagytam a régi énemet.

És nem bántam meg, hogy ott hagytam! Mert többé nem akartam az lenni, aki voltam. És ez mentett meg. És persze az, hogy nem kötöttem meg a halállal a szerződésemet.

A rák oka sokféle lehet. Lehet keresni baktéruimtörzset, gént, külső okokat. Életmódváltást javasolnak általában.

Én inkább az életváltásban hiszek.

Hogy ne lehess többé a régi! Mert amit tettél magaddal annak az alapja a NEM A STRESSZ, HANEM A STRESSZRE ADOTT ROSSZ VÁLASZREAKCIÓ! Ettől gyengül az immunrendszer.

“Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.” – Albert Einstein

Ez van. Nem volt jó mintázatod, hogyan old meg másként a szituációkat. Amikor nekem ezzel jöttek, hogy keresd magadban az okokat, azt gondoltam „Anyád!” „Lennél te a helyemben!”

DE azért, egy csendes pillanatban mégis bevallottam magamnak, hogy a betegség előtti évben, 1-2 éven keresztül minden este azt vizualizáltam magamnak, hogy kifutok a világból. Mert nem tudtam megoldani a problémáimat. Amikor az én lelkem boldogtalan, általában kedve van lelépni. Ez itt, ebben a helyzetben egy halálos betegséget jelentett.

Tehát a fő kérdés nem az, hogy MI TÖRTÉNIK VELED? Hanem HOGYAN ÉLED MEG AZT?

És ha rosszul, akkor megbetegíted magad. Ez kb. minden krónikus betegségre igaz.

De hogy a vége jó legyen. Elmondom azt is mi mentett meg.
Hiszem, hogy a „gyógyulás”, a tünetmentesség esélye a karakterfejlődésben van. Nem lehetsz a régi! Nem lehetsz az aki voltál! Különben megbetegíted magad újra és újra!

Hogy mégis, merre menj, és hogyan kezdd el ezt, ebben tudok neked segíteni. Mert én is megteszem magam, minden nap. És itt vagyok, még mindig. TÜNETMENTESEN.

“Ahhoz, hogy sikeres légy, el kell fogadd az összes kihívást, ami az utadba jön, nem csak azt, ami tetszik.” – Mike Gafka