Amikor ezt a blogot írom a saját benső hangomat hallom. A lelkem hangját. Azt mondja szeressem azt, amit csinálok. De van itt még valami. Szeretnék az embereken segíteni. Az emberiségen. Ezt úgy tehetem meg, ha elárulom a titkot, nem vagyok ártatlan. Én sem, csak úgy, mint mások is vétkeztem a múltban és az előző életeimben is, egyfolytában. Emberek vagyunk, ezért vétkezünk. Ez alól én sem vagyok kivétel. Amikor felolvasom ezt a levelet magamban a bejegyezés vége előtt, biztos kedvem lesz kitörölni, mert nem szeretem szembesíteni magam a gyengeségeimmel…..de mégis megteszem. Mert nem az a bátor, aki nem fél, hanem aki mer tenni valamit a félelmei ellenére is. Ilyen vagyok én is. Igyekszem leküzdeni a félelmeimet, az alattomos rossz gondolataimat és a hazugságaimat, amit önmagammal szemben támasztok. Mert ki ne tenne ilyet? Legalább maga előtt szépíti az önmaga helyzetét. Így vagyok ezzel én is. De ne gondold, hogy emiatt nem tudok sikereket elérni. Amikor gondolatilag is az érzelmeim vezetnek, nagyon is sikerül. Erre alapozom a hitemet, hogy az akadályokat ugyanúgy sikerül leküzdeni, ahogy egykoron is újra meg újra megtörtént. De addig is írom ezt a blogot, és nagyon szépen köszönök minden visszajelzést tőletek, jót, rosszat, mindent. Hiszen ezáltal én is fejlődök. Szóval a mai bejegyzés rövidre sikerült és nagyon tömörre, de visszatérek még egy hosszabb mindenre kiterjedő életutakat megmagyarázó és kifejtő bejegyzéssel is.