Belső világunk képei egy utazáshoz hasonlóak. Ez a lélek kivetülése. Ez alatt az út alatt sok minden ér bennünket. Hangok, szavak, események, történések. Részesei vagyunk a történelemnek, a világtörténelemnek és így a világegyetem alakulásának is.
Amikor meghalljuk a lélekhangot azt jelenti, segít a helyes úton haladni. Mit jelent a helyes út? Hogy nem térsz le az ÉLETUTADRÓL. Az életúton való járáshoz hozzátartozik, hogy nehézségek érnek bennünket, hiszen hogyan is csiszolódhatna ki az a sok nemes tulajdonság, a nehéz helyzetek megtapasztalása nélkül?
Mi a belső hang? A lélek hangja. Amikor igazán belülre figyelsz, meghallod azt. Sőt, érzed, ahogy rezeg. Ekkor jelez feléd. De jelez amikor szomorú vagy és öngyilkosságot készülsz el követni. Nem, nem csupán a test “fenyítésére” gondolok, létezik lelki öngyilkosság is. Amikor a tested épnek hagyod, de a lelked mintegy megerőszakolod a külvilágtól felvett szokásokkal, melyet mások tartanak helyesnek, mert megszokásból azt mondják, hogy az úgy jó és bele sem gondolnak, hogy lehet, hogy az egyáltalán nem úgy van. Amikor a lélekhang megszólal belülről, akkor a jó érzések felé vezet, az életutad irányába. Segít, hogy ne térülj el.
De ne gondold, hogy eltérülni szégyen! Nem az. Hiszen a megtapasztaláshoz ez is kell. Hogy tudd, hogy mikor jársz rossz úton, mikor érzed magad rosszul, azt csak onnan tudod ha voltál már valaha rosszul/rossz úton. Ezek az érzések később a jelzőrendszereddé válhatnak, hogy érezd a különbséget jó út (életutadon járás) és rossz út (eltérés az életúttól) közt.